#338
na hát igen, tegnap felhívtam mint minden nap. és úgy valahogy öröm is volt bennem, hogy beszélünk. erre? lebaszás és vége a jókedvnek. aztán ki is rúgott telefonon.
kezd rinyálós bloggá válni a blogom.
ma pedig - mintha mi sem történt volna, jó kedvvel vette fel a telefont....
szóval igazándiból már azt sem tudom mit gondoljak.
én tudom, hogy azért próbál vissza "csábítani" mert szeret, csak a lehető legrosszabb eszközöket választotta hozzá!
és tudom, hogy ezt miért kapom vissza az élettől. mert ezt csak visszakapom :(
és rosszul aludtam és ma morcos voltam. és a kiscsajt is lebasztam, holott nem kellett volna, mert ideges voltam.
ah.
szal rinyablog :(
és totál kifacsartnak érzem magam. és tudom, hogy nem csak a munka az oka. elvész így az összes energiám. totál.
megyek aludni
#337
király, emlékszem még a jelszóra!
elore is sorry, nem lesznek ekezetek. munkabol irok, meg bent ulok.
unokatesom nyakan logok mar eleg regota, igy nem igen szeretnek este 6kor betoppanni, hogy "ellasson" szoval inkabb tulorazok.
mindenki azt kerdi, hogy milyen a munka. hat jo. tenyleg elvezem. vannak feladataim, van felelosegem, nem unatkozok, ket beosztott. es lenyegeben onalloan dolgozom, sokmindenrol onaloan dontok.
lakas meg nincs
es hogy milyen itt az elet? talan jo, nem igazan tudok erre valaszolni. egyelore keveset szorakozom, viszont sokat olvasok. vonatban.
egyszer voltunk bulizni, de az nagyon jol sikerult. jol ereztem magam.
beleolvastam carmit es pusznyusz blogjaba :)
es mi van meg? minden hetvegen pestre megyek a pasi utan. kivacsi vagyok o mikor fog eljonni, akar csak a szuleimhez.... en megyek. es meg lebaszast kapok, ha nem azonnal penteken munka utan megyek....
es el sem tudom kepzelni mit szol majd, ha talalok alberletet.... amit egyreszt nagyon szeretnek - kenyelem vegett - masreszt meg felek az o reakciojatol.
multkor ugy volt hogy beszelunk. felek elohozni a komoly beszelgetest. nem tudom mikor koltozom vissza pestre, en ezt most elvezem. tenyleg.
panaszolja, hogy semmit nem mondok mi tortenik velem. de ha mondok veletlen, ironizal. es ez nem esik jol.
de most rohadtul nem panaszkodni akartam, mert azt mindig lehetne. (de ezen kivul most nem tudok semmi mast irni :( )
nem jó
ma van a szülinapja. és én összekevertem a napokat. keddtől otthon vagyok, és azt sem tudom mien nap van. azt hittem holnap van a nagy nap.
szégyellem magam, hogy elfelejtettem, de ez van. és nem lehetünk együtt. én nem mentem, mert beteg vagyok, ő nem jött, mert szintén lázas lett. pénteken már azt modnta,hogy sajnálja,hogy nem jön. bár ahogy én előtte kivettem a szavaiből, nem nagyon akart idejönni. mert akkor nem tud takarítani, stb.
jah, én amíg minden nap nála voltam, mikor takarítotttam? mikor mostam? korábban keltem, hogy berakjak egy mosást. ez ugye akkor nem jött le neki,hogy én alig tudom ezeket megoldani.
és néha olyanokat mond, vagy ír, hogy kedvem van feladni. pl. ma azt írta, hogy nincs miért küzdenie, és hogy egyedül van. és az a baj, hogy nem tudom felvidítani. eddig sosem sikerült, mindig az ő negativizmusa győzött. és nem tudom mit írjak neki
teljesen el van keseredve hogy a hétvégén nem találkozunk. és egy hét mire látjuk egymást. és hogy mit fog ő csinálni és hogy fogjak kibírni, vagyis inkább - nem fogja kibírni.
elfáradtam.
Helyzetjelentés (egy újabb)
otthon fekszem betegen. valami vírust kaphattam el. kedd éjjel arra ébredtem, h fázom. a takaró alatt. meg is mértem a lázam, 39,2 volt. elővettem még egy takarót.reggel elmentem dokihoz, szétfagytam nála. mikor hazajöttem megmértem újra a lázam. egy új rekord: 39,5 még soha nem volt ilyen magas lázam. még 39 sem volt. és hát elég szarul voltam kedden. ma már sokkal jobban vagyok. és az az érdekes, hogy nagyon csúnyán köhögök, de a torkom az nem fáj.
ja, és érdekesen kezdődött ez az egész. vasárnap a pasinál voltam, és úgy volt, hogy az este 8kor induló vonattal megyek. de átkattant, és mentem a fél 4kor induló vonattal, nem tudom megmagyarázni miért, de valami azt súgta, menjek. kicsit már köhögtem akkor, de nem volt vészes. mire hazaértem 37,7 lázam volt.ja, és jól összevesztünk azon, hogy korábban megyek. de nem bántam meg, hogy eljöttem korábban.
na, de ne csak erről írjak.szóval ami változott, ami új az életemben.néha unokatesómnál alszom, ha nem haza jövök a szüleimhez. az annyit jelent,hogy este 9kor megyek aludni :) tudom, hogy furán hangzik, nekem is fura, elmenni kilenckor aludni, de ha 5kor kell reggel kellni, majd minden nap, akkor muszáj. különben meg sztem egy ideig bírható.van egy csomó ember, családosak főleg, aki ezt csinálja már évek óta. mert pozsonyban jobb a megélhetés, magasabbak a fizetések. és alvás helyett a vonatban olvasok. egy bajom van. annyira koszosak a vonatok (lehet hogy ott kaptam el a fasza kis influenzát). a wc-ről inkább nem szólok. szabályosan hányinger kerülget.az esti séta haza is általában jól esik.
a munka pedig jó. igaz hogy sokat kell dolgozni, de élvezem. (mondjuk hétfőn, hang nélkül nem igazán élveztem).röviden (meg hosszan is) ennyi.
a pasival, hát elvagyunk, még marjuk egymást. sztem kezd beletörődni a dologba. egyre ritkábban basztat, úgyhogy ez jó
helyzetjelentés
hát az úgy volt... hogy vasárnap, a szakítás után bekunyerálta magát egy búcsúszexre. rámfért, mitagadás.
de nem kellett volna.
feküdtünk, és komolyan megkérdezte,hogy hozzá megyek-e feleségül. legalábbis nekem nagyon is komolynak tűnt. semmit sem mondtam, elmentem.
és hétfőn kezdődött. ugyanis elmentem pozsonyba. este kb. 20-szor hívott. és megintcsak a fejemhez vágott dolgokat. a főnökömmel meg a kolléganőmmel vacsiztunk, és annyira hülyén éreztem magam.... kikapcsoltam a hangot is. iszonyat volt.
ma találkozunk
amúgy, meg jól éreztem magam pozsonyban. sok volt a munka, az tény, fáradt voltam, mert nem megszokott dolgok, nyilván még lassabban is csinálom. még. de jó volt. csütörtökön kilencig ben voltunk, és azok a dumák. komolyan, olyanokat röhögtünk, amilyet már rég nem.
:(
úgy néz ki, szakítottunk. vagyis én szakítottam.
azt mondtam, hogy az ő érdekében, amit nem ért. nem érti, hogy lehet az ő érdekében.
az utóbbi időben bántott, nem tudom, hogy szándékosan-e, de olyanokat mondott, amivel bántott.
azt hangoztatta, hogy ő mennyire nem fogja bírni a távkapcsolatot, mennyire egyedül lesz, mennyire a falat fogja bámulni, és végül, mennyire nem bízna bennem. hogy nem találok majd mást és félrekúrok. mert hogy megtanulta, hogy nőben nem lehet bízni....
sokat sírtam, és sokat gondolkodtam ezen, kettőnkön.
magamhoz láncolhattam volna. de ez neki nem jó.
szeretem őt. de nem eléggé. nem úgy ahogy ő szeretné. nem eléggé. de szeretem annyira, hogy elengedjem. ő érte.
nem így terveztem. semmit sem így terveztem. úgy volt hogy hétvégén elmegyünk siófokra. nem azt terveztem, hogy szakítok vele, hogy ne kelljen menni, ahogy ő gondolja. úgy jöttek a dolgok....
bánom. de azt hiszem, neki ez így könnyebb lesz. és én? úgy érzem, nem érdekel ez nagyon senkit.
már megint csak nem tudtam teljesíteni az elvárásokat.... sem az ővéit, sem anyáméit. megint csak egyedül vagyok, pasi és gyerek nélkül. feladat nem teljesítve. mission impossible.... a francba.
összeszedtem a cókmókjaimat. igaz hogy nem laktunk együtt, de egy év alatt sikerült egy kis hátizsáknyi cuccot hozzá vinnem. elég kevés. és ebből is a nagy része a futós cuccok voltak. ahogy ő mondta egyszer, nem sok minden emlékeztet majd rám a lakásába. az előző csajának a kontaktlencse tartozékai még mindig ott vannak....
már most hiányzik
hát hülye vagyok, hja.
nemtom miért csinálom ezt mindent.
valszeg elment és jól leissza magát.... a nagy megoldás....
tegnap este is bőgtem. hogy nyúzom ezt a pasit, holott nem érdemli meg. szeret és kedves volt hozzám mindig. oda volt értem. velem tervezett. én még.....
#332
elfáradtam. a sok konfliktusba.
tegnap már úgy éreztem, hogy ha van rajtam sapka az a baj, ha nincs az a baj.
sokáig nem szóltam semmit. csak ma. én is mondtam. a véleményem. na az is baj volt.
tudtam hogy nem fogja megérteni. a kérdés mindig ugyanaz, miért megyek el. és én nem tudok válaszolni. én nem tudom. nem tudom miért teszem. mintha nem is én lettem volna vagy a másik énem, aki ebbe bele ment, és aki nem gondolt bele teljesen a következményekbe.
újra elhangzott, hogy többet nem baszogat. pedig sztem a mai este ugyanez várható.
tényleg elfáradtam.
görcsben van a gyomrom.
éhes sem vagyok.
nemtudom.
semmit sem tudok.
rossz vagyok :(
#331
nincs olyan nap, nincs olyan beszélgetés, hogy a pasi ne említené meg azt hogy elhagyom. minden lehetőséget megragadja. hogy lelkiismeret furdalásom legyen. és van is.
ilyenkor elhallgatok, nem szólok semmit. ugyanis nem tudok mit.
és már megint kavarog a gyomrom. félek a mai estétől.
#330
angol után meg akartam nézni egy filmet. tíz percig jutottam. hívott ő. jaj hogy szégyeli magát, még ne haragudjak, stb.
több mint 45 percet beszéltünk.
szóval nem szakítottunk. asszem.
a filmet pedig már nem néztem meg.
lényegében ő beszélt. én hallgattam. nem igazán tudtam mit mondani.
most azt mondta akarja tovább csinálni. távol is. tegnap azt mondta, nem bírja csinálni. mi lesz holnap? és mi lesz egy hét múlva?
a héten takarítottam az irodában. mivel fenyítést kaptam, hogy nagy a kupi az asztalomon :S (ilyen vagyok) kénytelen voltam rakodni :S találtam egy levelet. ja, izé, ez tegnap volt :) ezt a levelet még anno, talán öt éve, A. "nője" küldte nekem postán. a cigány kurváig is elment a szókincshasználata. amúgy ismételte önmagát, úgyhogy gyenge volt a szókincs. :) pár napig rendesen rettegtem. na de ez most miért jutott az eszembe?
.
.
.
ja. hát este még ugye volt a szócsata a pasival facebookon. hát ezeket az üzeneteket sem szeretném végigolvasni. na és az önhibázásom közepette írtam, hogy milyen mocskos ribanc vagyok, és ezt már rég megmondták, miért nem hittem eddig el :)
iszonyatosan fáradt vagyok. az éjjel nem sokat aludtam. egész nap munkában, este angol. aztán a telefon.
elfogyott most az energy.
#329
és az a nagy büdös helyzet, hogy megint keresnek egy állás végett :) bp-i állás. (már másodszor hívott a csaj - kurva jó lehetek :D ) vaciláltam, mert nem ez lenne az álmom. összedobom valamelyik nap a cv-met és mindenképp elküldöm. és elmegyek interjúra, ha hívnak.
de tudom, ez már nem érdekli a pasit....
#328
mit is írjak? írjak egyátalán? mondjak egyátalán valamit?
nagy fasz vagyok. vagy nőben nemtom mi a megfelelője.
szóval, most úgy érzem, hogy soha semmi nem sikerült az életemben. semmit nem tudok felmutatni. most még már a pasit sem. semmit. semmit nem csináltam az életben, nincs semmi maradandó mögöttem.
én sem vagyok tökéletes. sokmindentől félek. félek lépni, gyomorgörcseim vannak. már megint. még mindig.
elb.sztam, mint már oly sokszor.
visszavághattam volna. nemtettem. hagytam hogy még még belém rúgjon. és nem vágtam vissza.
b.szhatom
#327
nagyon furák ezek a dolgok. a pasi amolyan kettős személyiség per pill. nagyon fura. először baszogat, hogy miért megyek el, én elbőgöm magam, mert számomra nem volt automatikus, hogy a költözéssel a szakítás is együtt jár. aztán azt mondta, hogy az utolsó napon valószínűleg szakítani is fog velem. hogy nehéz lesz neki, de egy idő után úgyis feláll és folytatja és jön aki megszereti őt.
ezek a dolgok nem esnek jól. hogy vége lesz. de hogy nem fog a vonat alá ugrani, az jó. mármint az elmúlt napok tapasztalatai alapján ez már pozitívnak mondható.
aztán mintha egy teljesen más ember szólna, hogy hát neki végülis örülnie kéne, hogy nekem jó lesz. jobb lesz.
nemrég megemlítette, hogy hát költözzek ki az albérletből korábban, és menjek hozzá, hogy legalább még spórolok is valamit. hát konkrétan ezt most nem merem bevállalni, több nap baszogatás, hát valahogy nem vágyom rá. aztán még tényleg amikor felhívom, vagy látom a kijelzőn, hogy ő hív, félek, hogy mi lesz. mit mond. azt mondja, hogy szeret, vagy több percen keresztül kell hallgatnom a vádakat.
amelyekben részben sajnos igaza van. nem vontam be a döntésbe. igen, mert azt mondta.... illetve ezt itt folytathatnánk, ki a felelős, ki a hibás, ki hol cseszte el. mégis úgy érzem, hogy nem ezzel kéne foglalkozni. vagyis ha rajtam múlna, én nem ezzel foglalkoznék. most is tök jó kedvvel jöttem vissza a szüleimtől. hoztam neki pl. sört, tudom, hgoy szereti. mire hazaértünk elment a kedvem még a kajálástól is (ez pedig elég nagy szó! ) nem is vacsiztam.
a múltkor még azt mondta, hogy nem akarja végignézni, ahogy összepakolok és elmegyek, hogy ő ezt már hányszor végignézte. ehhez mi közöm nekem??
na de. a hétvégén voltam a barátnőm férjének a szülinapi buliján. nagy esemény volt. és ők is összevesztek, lényegében egy apróságon. szóval nem csak mi vagyunk ilyenek.
helyzetjelentés
annyi minden kavarog bennem, össze kéne szednem a gondolataimat. lehet majd írok, ha összeszedtem.
nemtudom, helyesen cselekszem-e, hogy jó lesz-e. hogy ez-e az én utam.
majdnem mindenkitől azt hallom, hogy azt tegyem, ami nekem jó. de mi az ami nekem jó?
Takarítás közben
takarítás közben igen érdekes, régi dolgokra lehet bukkanni.
mivel mostanság igen nagy takarítást végzek, érdekes dolgokat találtam. pl. a múlt héten a munkahelyemen egy füzetet, ahol két vagy három álmom volt leírva. egy időben ugyanis elhatároztam, h leírom az álmaim. hangosan olvastam fel a kollégámnak az álmokat, és iszonyatosan nevettem, miket álmodok össze.
ma pedig másik két álomra bukkantam. egy papíron. két álom, egy éjszaka, és ugyanaz a személy. aki már nem aktuális. fura volt visszaolvasni. fura, hogy mindig igyekszem a pasikért, mert mindig abban reménykedem, hogy hátha ő az.
és ma még az ideális pasi leírásomra bukkantam. hja. leakartam írni, pontosan, nehogy véletlenül az univerzum máshogy értse meg mint ahogy mondani akartam. mert a legutóbbi ilyen kinyilvánulásomnál nagyon másként értette meg....
összevesztünk. azért takarítok. és nem hív.
és nem szeretek úgy menni aludni, hogy nincsenek tisztázva a dolgok. úgyhogy citromfűlevél tea van vacsi helyett.
beszélgetés
tegnap a következő beszélgetés hangzott el közöttünk.
ő: nem is értem, miért kellett egy nappal hamarabb elmondani a főnöködnek a döntésedet, amikor január 4-re beszéltétek meg.
én: miért az alatt az egy nap alatt mi változott volna.
ő: de....
én: miért megkérted volna a kezem?
ő: hát ha azon múlik, hogy maradj, én megkérem a kezed. de aztán mi? ketten halunk éhen?
erre Leyla elterelte a figyelmet másra.... én nem mondom meg mit csináljon, azt még plán nem, hogy kérje meg a kezem. a tegnapi este folyamán többször mondta, hogy aludjak nála, és hogy mennyire szeretné, hogy ott aludjak, mint az előző majdnem egy év alatt összesen.... ezt meg is modntam neki, erre ő csak annyit mondott, hogy mert tudja, hogy már kevés ideig maradok itt.....
nem maradtam.
Teszt
Mi olyat tettél 2011-ben, amit eddig még soha?
hm. nem tudom, semmi áttörő dolgot, úgy érzem. voltam erdélyben. de apróságok biztos akadnának.
Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2012-re?
sztem múlt évben sem fogadkoztam. most sem teszem
Született valakinek gyereke a környezetedben?
igen, egy barátnőmnek született kislánya. a másiknak pedig kisfia. mindkettőt decemberben láttam.
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
nem. a pasi anyukája. de nem igen ismertem.
Milyen országban jártál 2011-ben?
szlovákia, csehország, spanyolország, románia.
Mit szeretnél 2012-ben, ami hiányzott 2011-ben?
hm
Melyik 2011-es dátum marad örökre az emlékezetedben?
asszem több is van
Mi volt a legnagyobb sikered 2011-ben?
passz....
Mi volt a legnagyobb kudarcod?
sztem nem volt nagy kudarcom
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
a bokaficamot elég komolynak élem meg. már egy hónapja hogy semmit nem mozogtam. unalmas.
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
laptop
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
--
Kinek a viselkedése háborított fel?
inkább elszomorít sokszor minthogy felháborít
Mire ment el a legtöbb pénzed?
hastánc
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?
nemtom
Melyik dal fog 2011-re emlékeztetni?
--
Tavaly ilyenkorhoz képest...
boldogabb vagy szomorúbb vagy?
általánosságba véve boldogabb, de az utóbbi pár napban elég szomorú voltam.
híztál vagy fogytál?
híztam, bakker. k.rva boka.
gazdagabb vagy szegényebb vagy?
gazdagabb. élményekben mindenképp
Mit szerettél volna többet csinálni?
utazni. szeretkezni. mindig lehet fokozni....
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
--
Hogy töltötted a karácsonyt?
pasival és családjával.
Estél szerelembe 2011-ben?
igen
Volt egyéjszakás kalandod?
Nem.
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2011-ben?
a két és fél pasira nagyon rászoktunk....
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
--
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Murakami Haruki - Szputnyik szívecském. és még egy. de az nem magyar, hanem cseh volt. cseh irónőtől, az év vége felé olvastam. Wass Albert 13 almafája is az első három közé tartozik.
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?
--
Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
laptopot. és pasit.
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
egy normális családot.
Mi volt a kedvenc 2011-es filmed?
sztem több jó filmet láttam. csak az a baj, hogy nehéz visszaemlékezni :) sztem a wall street kettőt is 2011-ben láttam, meg a boiler room-ot is. mindkettő jó volt. a szilikon völgy kalózai is jó film volt.
Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
30 :S a pasi nagyon nagyon jó programot talált ki. isteni szülinapom volt
Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?
hm
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
nem változott. nyáron csak szoknyát hordtam. most meg csak sportcipőt - más nem megy fel a lábamra :S
Mi segített józannak maradni?
én
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
ezek nálam nem változnak. george clooney és antonio banderas is jöhet :)
Ki hiányzott a legjobban?
egy pár barát.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
a pasinak vannak olyan barátai, akik jó fejek. és bírom őket. és szívesen tartanám velük a kapcsolatot akkor is, ha már esetleg a pasi nem az én pasim lesz. ha esetleg megtörténik. bár az előző pasinak is voltak ilyen barátai. és nem tartjuk a kapcsolatot....
Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2011 történéseiből?
élni kell a mának.
Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
--
évértékelős..
2011-ben már nem nagyon leszek net közelben. ma este elutazunk szilveszterezni, bár nincs hozzá nagy kedvem.
na de nem erről akartam.
milyen is volt a 2011-es év?
reggel néztem (készültem) az évben 21 könyvet olvastam el :) jobb teljesítmény mint múlt évben (gyorsan kellett leírnom, nehogy elfelejtsem :D ). megnéztem. a múlt évben 13 volt. most 21. na otthon én ezt megszámolom még egyszer :)
munka? beköszönt a válság. érezhetően. volt amikor honfoglalóztunk munkában. de még mindig ugyanaz a munka, ugyanaz a kolléga, ugyanaz az iroda. de vajon meddig? ehhez kapcsolódik még az is, hogy lelépett a főnököm. őőőő, izé, hűvösebb helyre :) és a kassai kollégám lett a főnököm. és októbertől fűzni próbál. hogy költözzek Pozsonyba. és én azt hiszem, hogy költözök.
pasik. csak egy volt egész évben. jó? nemjó? jó. imád és oda van értem (remélem ez tényleg így is van). jól megvagyunk. sztem nem is veszekszünk sokat. és közeledik az egyéves évforduló.
még ha az elején inkább csak szexelésnek indult, akkor sem volt mellett más. minek, ha megkapom, amire szükségem van :)
viszont nem lakunk együtt.
belekezdtem egy új hastáncba, folytattam a régit. decemberben pedig kificamodott a bokám, és még mindig nem okés. azon gondolkodtam,hogy ezzel a sors nem azt akarja-e mondani, hogy lassítsak, hogy túl sok mindent csinálok, túl sokat vállaltam. nem tudom, nem érzem soknak.
ja és elkezdtem futni, amíg a bokám nem szólt közbe. és újra járok angolra is.
és egy kerek évfordulót ünnepeltem :) :(
és utaztam. voltam spanyolországban, majdnem két hétig. többször si voltunk a balcsin, nem rég tatán voltunk, és erdélyben voltunk. életemben először.
reggel munkába jövet, elérzékenyültem. valahogy nagyon rohan az idő. annyira hihetetlen, hogy már 2011-nek is vége van. nem sokára már 2012-t írunk. rohan, iszonyatosan rohan az idő.
azért összességében jó évnek mondanám. sok új dolog történt velem, és a pasin keresztül új embereket ismertem meg, a régiek viszont néhányan elfordultak. ez van.
Dilemma
Az új főnökömnél voltam karácsony előtt. azóta gondolkodom.
mondta, hogy költözzek át Pozsonyba, mert a budapesti hely per pillanat nem biztos... nem tudják mi lesz itt ezzel. lesz-e, vagy mi.
szóval dilemmázok, hogy mi legyen.
Budapesten van az életem, itt van a pasim, itt van a tánc, a táncórák amiket annyira szeretek.
Pozsonyba pedig van megélhetés, számomra nagyobb eséllyel, még ha nem is ennél a cégnél.
Pozsonyban drágább az albérlet. táncot ott is találhatok. vannak barátaim.
A pasi valami ilyesmit mondott: nem mondthatom, hogy maradj.
igen, mivel most az ő munkája sem biztos, ő sem tudja, hogy meddig lesz. és ha meg is lesz, nem tud eltartani. mármint engen nem kell eltartani, esetleg gyesen kell eltartani. de akkor nem csak engem.
nem igazán szeretem Pozsonyt.
viszont MO most elég nagy kakiban van. szerintem. valahogy minden elcsesződött. vagy inkább valaki elcseszte. nem látni a fényt az alagút végén. az alagutat látni, de nincs fény a végén.... és ez a legnagyobb baj.
anyám azt mondta, hogy biztos találnék itt munkát. igen ám, csak nem mindegy hogy milyet, és főleg mennyiért.
biztos bennem van a hiba, de nettó 100-ból nem tudok megélni.... csak az albérlet legalább 60, de inkább több.
összeköltözés? már jó pár hete, hónapja arra vágyom. nagyon jó lenne. és kényelmes, nem kéne mindig rohanni haza, hogy hát ez meg ez kell, meg az összes sminkemet meg kozmetikámat ide-oda hordozgatni.de: 1. én nem vetem fel, csaj vagyok, nem akaszkodom. 2. egyszobás a lakása. ha horkol még el sem tudom zavarni a nappaliba. és az a baj, hogy szokott horkolni. engem még zavar. nagyon.
ah, nemtom.
karácsony
hát megvolt. egy kicsit meg is könnyebbültem, hogy már túl vagyunk rajta.
24 a pasi családjával. jó volt. de fura. nem szoktam én hozzá a nagy család összejövetelekhez. mi mindig csak hárman voltunk. én és a szüleim. illetve kétéve az exemmel. sose volt, hogy 24-én nagy ajándékozás nagy családi körben. hát most az volt. helyenként azt éreztem, hogy nem tartozom oda.
sokat beszélgettem a családjával. ilyen sokat még talán soha. voltak akik tévéztek, amit nem tartok jó ötletnek, mégiscsak karácsony. de többen ültünk a konyhában és beszélgettünk.
és valamiért iszonyat fáradt voltam. kb. fél 11-től folyamatosan ásítottam. még a következő 1-1,5 órát mást sem csináltam.
még karácsony előtt a Pasi vett ajándékot az én szüleimnek is. modntam hogy nem kell, ennek ellenére vett. így hát tudtam, h nekem is kell. az apjának vettem, és a bátyjának az egész családnak egy-egy csokit. mivel a Pasinak is modntam, hogy akkor most nekem is kell, nem szóllt semmit, hogy a bátyja családjának ne vegyek. és mindenkinek odaadtam. a bátyja pedig elkezdett magyarázkodni, hogy hát ők nem vettek nekem semmit, mert hogy milyen kupi meg összevisszaság volt. nem azért éreztem magam rosszul mert nem vettek semmit, hanem ez a magyarázkodás. na ez furcsa volt. nyilván nem számítottak azzal, hogy én valamit veszek, ezért nem vettek. és magyarázkodott. igazándiból nem tudom, hogy kellett volna lereagálnom, vagy mi az ilyenkor elfogadott. modntam, h nem gond, nem kell magyarázkodnia.
aztán hajnali hétkor ébresztő és irány az én szüleimhez. a vonaton egész idő alatt barkóbáztunk (így írják?). tök jó poén volt :)
aztán családi összejövetel, séta sok zabálás után, majd egész éjszakai nem alvás. a pasi ugyanis úgy horkolt, hogy azt hittem kiugrom az ablakon. pedig nem is rúgott be, nem is volt náthás vagy beteg, semmi. de azt hittem megbolondulok.
a délutáni vonattal jöttünk. imádom. 100 perc késés.
voltak apró összeveszések, de nem vészes, alapjában jó volt a karácsony.
Elforudltak tőlem?
Valamit elrontottam? Nem értem. Furcsa dolgok ezek számomra.
Vannak emberek, akik valamiért nagyon bírnak, a szimpátia nem egészen kölcsönös, mert nekem mondjuk ismerős szintjén elég lenne a „kapcsolat” ők viszont barátságot akarnak. És ez valamiért nekem nehezemre esik. Pl. karácsonyi buli, az egyik kolléganőm velem akart nagyon szobán lenni, mert hogy neki nincs kivel, nekem lett volna, de beleegyeztem, hogy ezzel a kolléganőmmel leszek. Felmentünk a szobára,mondom, lehet ez az én ágyam? A válasz pedig olyan volt, hogy nekem bármit lehet. Honnen ered ez a fene nagy kedvelés, szimpátia?
Ez csak így off topic eszembe jutott. Viszont, ami per pill bánt, az a barátok elfordulása tőlem. És igenis, ezek olyan emberek, akiket a barátaimnak tekintek, vagy inkább tekintettem. És ez fáj. Bánt. Belül. Hibáztam? Ha igen, akkor a tudtomon kívül. Tényleg nem tudom mit csináltam.
Az egyik ilyen barátom prágai. Volt hogy eljött Pestre, amikor én Prágába mentem, ha tudtunk, találkoztunk, volt úgy, hogy sajnos nem jött össze.
Mikor novemberben – nem tervezetten – mentem Prágába, nem szóltam. Csak egy barátnőmmel találkoztam a céges embereken kívül, egyszerűen nem volt rá időm. Nem maradtam hétvégére, szóval nem jelentkeztem. Aztán facebookra írtam valamit, amiből kiderült, hogy ott jártam. Rá is kérdezett, hogy ott vagyok-e, és hogy találkozunk-e. Visszaírtam, hogy majd decemberben, karácsonyi buli alkalmával tudunk találkozni.
Jelentkeztem is fb-n, hogy hát mikor lesz időm, jó-e neki. Nem írt, gondoltam nem volt fent fb-n. Ezért pár nappal előtte írtam sms-t. Azóta sem jött válasz....
És sajnos nem ő az egyetlen.....