a barátnőm szerint nem véletlen.

amikor volt a Pasival (már exPasival) az első nagyobb veszekedésünk, kb. két éve, nyáron, békülési ajándékként vett a Lánchídon egy karkötőt (nyár a Lánchídon volt). a veszekedés tárgya pedig az volt, hogy fent volt az egyik társkeresőn, és harmadjára kértem, hogy regisztráljon le, játszotta a nagy macsót, hogy hát neki nem fogják megmondani mit tegyen. és akkor összepakoltam a nála lévő cuccaimat és elmentem az éjszaka közepén. na és akkor berezelt, és próbált engesztelni, többek között ezzel a karkötővel (valami hand-made, home-made, ilyen ötvös valami, egy csaj árulta, aki gyártotta). tényleg tetszett. és szerettem is. a karkötőt. is.

kb. 2-3 héttel a szakításunk előtt, ültem a munkahelyemen, beszéltünk a kollégával, és a karkötő egyszer csak szétesett...... jel?

nem is kell említenem, hogy az utóbbi pár hónapban is felmerült a társkereső. (többek között ez is problémát jelentett, de ez volt talán a legkisebb) amin én kiakadtam, "elsárkányosodtam" - ahogy az exPasi mondta, és ezért volt szar az egész.

mióta szingli lettem. jóformán semmire sincs időm :D

a hétvégén barátnőmnél voltam, és férjénél, akik babát várnak, segítkeztem egy kicsit. bevásárlás, stb.  és olyan jó volt, hogy éreztem a baba mozgását a barátnőm hasában. komolyan, még sosem volt szerencsém érezni :) olyan különös és furcsa volt - pozitív értelemben. :) kislány lesz, már örülök, ahogy elmegyek majd babanézőbe :)

érdekes, hogy nem is nagyon jutott eszembe, hogy nekem most milyen szar, hogy még nem tartok ott.

vasárnap az unokatesómnak meg az olasz haverjainak mutattam be a várost. vagyis hát annyit, amennyit egy fél nap alatt meg lehet mutatni. kellemesen fáradt voltam az este. jól esett.

hétfőn még kivettem szabit, és elmentünk anyukámmla visegrádra. komolyan megmászta a hegyet is :) nem semmi :) de nagyon tetszett neki, úgyhogy örülök. már régebben beszéltünk róla, így hát hétfőn megvalósítottuk.

ezen kívül még hétközben is annyi minden programokat szervezek, hogy az időpontokat már be kell írnom naptárba :)

így legalább nincs időm az önsajnálatra :) és ha este van időm, mindig megnézek egy filmet :) szóval élem a mindennapjaim, viszont már alig várom, hogy azokat egyedül töltsem, avagy végre elköltözzek......

Indultam ebédre. gondoltam, útközben automatából kiveszek pénzt, mivel kb. 500 forintom volt.

persze erről jó elfeledkeztem, mivel végig a pasikon járt az eszem....

oda értem, mondtam, mit szeretnék, megkaptam a kajám, indultam fizetni.

amikor eszembe jutott, hogy nincs lóvém. tök hülyén éreztem magam. mondtam, hogy elfelejtettem kivenni, de hogy kiveszek, hol van a legközelebbi automata.

nagyon kedvesek voltak (elég gyakran járok oda), nyugodtan egyem meg, és elég ha utána megyek kivenni. így is volt, de én tök hülyén éreztem magam. olyan cikinek tűnt nekem az egész.....

Lehet hogy én vagyok furcsa, már tényleg nem tudom, mi a normális és mi nem.

Szakítás után barátság? persze lehet, szerintem egy idő után, amikor már tényleg úgy tudsz tekinteni a másikra, mint egy barátra. amikor nem érzel sem szerelmet, sem gyűlöletet és egyebekről ne is beszélve... amikor már mindenki lehigadt és egy kicsit elfelejtette, hogy ez valaha szerelem volt (ha volt).

Tegnap a Pasi azt mondta, hogy attól, hogy ez nekünk nem jött össze, attól ő még szeretné hogy én boldog legyek. mással. kérem szépen, egy héttel a szakítás után. lehet hogy tényleg bennem van a bibi, de én még most, per pillanat szívesen megszakítanék minden lehetséges kapcsolatot vele, kezdve az együtt lakást, a telefonálgatásokat, és legszívesebben nem is beszélnék vele. mert nem érzem, hogy ezt kéne....

különben még találkoztam egy nagyon kedves pasival. legyen a neve mondjuk Főnök (PlayGirl-től inspirálódtam egy kicsit, bocsesz, még persze a pozíciójából).

amúgy még már beterveztem sokmindent. El kell költöznöm, még ha az anyagi része nem is oldódik meg. ez így nem egészséges.bár most már nincs ordítozás....

Az utóbbi napokban még az volt az érzésem, hogy vissza szeretne szivárogni, olyan kedves volt, mint már rég nem, hívott munka után és érdeklődött hogy telnek a napjaim! tegnap még felajánlotta, hogy ha akarom kufircolhatunk egyet. mondtam, hogy ezt most  kihagynám.... amikor együtt voltunk, akkor még nem kellett....

semmi kedvem albérlet kereséshez, mert tudom, hogy nem lesz egyszerű, feláll a hátamon a szőr, hogy ezt kell keresnem. de muszáj, egy kiegyensúlyozottabb élet érdekében....

tegnap este maratont tartottam, megnéztem vagy 5-6 részt....

kiderült, hogy már nem is vagyunk egy pár.....

A múlt héten (is) abba a troliba, amelyikben én jöttem, felszállt pár kéményseprő. az nap volt, hogy jó leszórtam az új fehér szoknyámat pörköltös szafttal :S

ma is kéményseprők szálltak fel, én még a reggeli kávémmal (kb. 5 perce voltam bent a munkahelyemen) végig öntöttem a világos nadrágomat. :S nadrág le, kimos, másik nadrág fel. ja, csak a másik nadrág lila, az én pólóm még zöld-sárga (olyan brazilos :D ), úgyhogy elég érdekes kombináció lett belőle :) lassan megszárad a nadrágom.... remélem.

lehet hogy ezek a kéményseprők nem is hoznak szerencsét? vagy én csinálok valamit rosszul?

tuti front van, úgy fáj a fejem (tegnap csak egy kicsit fájt). fájdalomcsillapító még sehol. vagyis otthon. de otthon  annyi, hogy a szekrényből esnek ki. persze ilyenkor egy sincs nálam. még a kollégámnál sem. :S még két és fél órát kell kibírnom.... vagy átmegy, vagy lőttek a mai cipővásárlásnak (amit annyira nem bannék, csak rohadtul kell már a cipő).

ügyes voltam, és jól leszórtam magam. ugyanis fehér szoknyában, szép, piros pörköltet ettem.

elég nehéz is volt visszajönni a munkahelyemre, de mivel nőből vagyok, megoldottam :D kicsit megfordítottam a szoknyám, és azt a részt kezembe vettem és eltakartam.

azonnal ki is mostam (még jó hogy van itt több ruhám), de sajna egyelőre úgy néz ki, hogy maradt ott folt :((( valami ötlet hogy tudom kiszedni?

rögzítve van a telefonunk. már akkor kezdi a rögzítést, amikor én felveszem a kagylót. és néha szoktam még befejezni a kollégával való beszélgetést, és közben már nyomom a telefonszámot. akkor tök normálisnak tűnik, de visszahalgatva elég vicces néha.

várom a telekomos ügyfélszolgálat kapcsolását

- Néz má, hol csípett meg az a vádalat (szúnyog) - hangzik el

- Jó napot kívánok, én XY vagyok. Miben segíthetek?

- Jó napot, én a XX társaság nevében telefonálok, és azért hívok...............

vagy

hívom a kollégát.

- foglalt basszus. - hangzik el :)

néha tényleg poénos visszahalgatni :)

hétvégét otthon töltöttem, de változott a szitu, és vasárnap este jöttem. ezért hétfőn elmentünk a Pasival a Velencei tóra. a szabdságom már úgyis megvolt, így hát kihasználtuk.

induláskor még a Pasi viccelődött, hogy esernyőt viszek-e. mondom igen. kiröhögött, így hát kivettem.

mivel világos a bőröm beterveztem, hogy olyan 4 körül mászok ki a napra.

kétszer meg is fürödtünk, elkezdtem olvasni a parton. és az egyik oldalról szép sötét felhő közeledett. ezért a Pasi javasolta, menjük be valami étterembe vagy kocsmába és utána még visszajöhetünk. el is indultunk. csöpögött az eső. egy ideig jól esett, mert ugye meleg volt. Gárdonyban voltunk, és hát elindultunk valamerre. a vasúti sínek fölött volt egy felüljáró, két oldalán tető. ott ragadtunk.

út fölött volt. és hát elég rendesen esett, mi meg azon agyaltunk, menjünk-e vagy maradjunk. én persze a maradásra szavaztam, mivel az eső már nem volt meleg. kezdtem fázni. így hát (furcsa módon) összebújtunk, és hát mi lett az összebújásból? törölközövel betakarózva, állva próbáltunk szeretkeztünk :) érdekes volt, de rohadt nehéz összehozni, mivel ugy korlátozottak voltak a lehetőségek, még takarózni is kellett közben... egy autós ránk is dudált :D amúgy csak a mozgásokat lehetett látni.... :) ami gondolom elég volt.....

később (még mindig esőben) futottunk a pályaudvarhoz. egy étterembe, mivel muszáj volt megszáradni. a hajam tiszta víz volt, és a hát a hideg új vonatban... így könnyen meg lehet fázni.... elidőztünk, kajáltunk majd jöttünk haza.

valahogy most mindig kifogom az esőt :)

A pizza.hu-ról szoktunk néha rendelni a kollégával. A múlt héten is így tettünk, és a foci vb ideje alatt lehetett tippelni mindig a következő két meccsre. tippeltünk is a szombatira (3. helyért) még a döntőre.

És a döntőre tett tippünk lett a legközelebb a végeredményhez, ezért nyertünk egy pizzát :)

(meg kellett határozni a végeredményt, lesz-e piros lap, ha igen, mikor, lessz-e 11-es és hányadik percben lesz az első gól)

tök jó :) büszke vagyok magamra :D

ja, feladok lottót... hátha bejön...

hát nagyon felhúzta az egyik kolléganőm az agyamat, bakker, úgy figyelek minden egyes kiadásra, és minden egyes számlára, hogy be legyen fizetve (ha lehet időben - ami sokszor nem tőlem függ) ebbe a qrva nagy bürökráciában, mindent szépen küldözgetek meg elrakom. erre itt azt mondja nekem, hogy kává alátétnek használom a számlákat, és azért elfelejtem befizetni??? mert mertem egyszer beteg lenni és egy hét késéssel utaltam át a pénzt a telekomnak? bakkkker, hát ez most nagyon felidegesített..........

hát ez tuti az.

kb. egy hónapja voltam otthon, mikor is anyukám két vagy három körtét pakolt be. még azona héten az egyiket megettem, a másikat meg elhoztam munkába. itt az után, hogy kb. egy hétig kint volt, betettem a hűtőbe. ott kb. másfél hétig volt, és azóta (másfél hét lehet) kint van az asztalon.

és a körtének még semmi baja........

totál megfeledkeztem róla... mikor gép elé kerültem mindig elfelejtettem leírni....

kedden unokatesóm diplomaosztója volt.... vettem neki egy tvrtko-s könyvet, meg persze virágot neki meg a barátnőjének. szóval a Déli-ben sikerült valahogy két perc alatt (kedd reggel) megvenni a virágokat, nehéz ügy volt, már azt hittem nem is lesz virágbolt a Déliben... olyan egyszerű és olcsóbb csokrot, de azért szépek voltak.

vonatoztam komáromig, késtünk 20 percet.... nekem ugyebár percre pontosan ki volt számítva.... erre késünk. már Komárom előtt láttam, hogy valahogy sötét az ég... na jaj, remélem kibír nem esni, amíg a diplomaosztóra érek. hát nem bírta ki. konkrétan: kiléptem a vonatból és olyan hihetetlen zuhogás volt. Megpróbáltam a felüljárón (na ezért jobb az aluljáró) átmenni legalább a pályaudvar épületébe. pár lépcső után feladtam... fújt a szél, zuhogott, a szoknyám már vizes volt. hát vissza a lépcső alá... ott kb. 20 percig vártam, és hiába volt esernyőm.... kicsit elált, hát átmentem a felüljárón. mivel a lában tök koszos volt, hát belepancsikoltam a szandálommal valamelyik pocsolyába (pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm :D), a hajam csurom vizes, a szoknyám szintén, szerencsére nem nadrágba mentem és harisnyába! ezen kívül majd szét fagytam.... beültem a taxiba a vizes szoknyámra, már anyáztam, hogy maradhattam volna otthon..... a legjobb, hogy a könyv amit vettem vizes lett... a papír táskám szétszakadt.... a virágokról nem is szólok, hogy néztek ki....

tök gáz volt, így átadni a virágot meg a könyvet, égett is a pofám :S

még vagy egy órán keresztül vacogtam a hidegtől.... szerencsére később sütött a nap és már ezen kívül semmi más nem történt, de asszem ez bőven elég volt...

kapar is a torkom :S

Nos nyertem egy üveg bort :D kiváncsi vagyok mikor hozza a drága kolléga :)))

kollégámmal fogadtunk a ma este focira.... én a spanyoloknak drukkolok. ő még a németeknek. szóval holnap kiderül ki veszi az üveg bort :)

nem is tudom mit írjak...

annyira szörnyű valakit, aki mindig egy erős ember volt, mindenre képes volt, úgy látni, hogy nem tud csinálni semmit, és mindig szeretett enni, szerette a hasát, mindig azon volt a gondja, mit fogunk enni, most még nem eszik...

anyukámnak jól esett, hogy otthon voltam egy kicsit, legalább megfőztem neki, és tud enni, mert erre már nem marad ereje....

1.7.2010 11:18:34 én: felhivom, ha majd nem kaveszunet lesz :S
1.7.2010 11:19:04 kolléga: a kávészünet az szent :)
1.7.2010 11:19:24 én: ja
1.7.2010 11:19:28 kolléga: meg az ebedszunet is
1.7.2010 11:19:39 én: meg foleg, ha a kaveszunet atmegy ebedszunetbe :D
1.7.2010 11:20:27 kolléga: azért néz úgy ki a gazdaság...

én mondom, kicsi az a város... facebookon, egy ismerősön keresztül el tudok jutni olyan emberekhez... szóval biztos van valami közös ismerős.

most per pillanat megtaláltam az egyik expasimat. 1 hónapig tartott, de a csávó nem igazán tudta magát aktivizálni. volt akkor vagy 25 éves (én meg 18-19 lehettem), és egy hónap alatt a csókon túl nem jutottunk :)

aztán egyszer haza kisért, és a padon a ház előtt mondta, hogy hát ő nem tudja, hogy mit akar. jóvan mondom, megfordultam és haza mentem, úgy vettem, hogy akkor ez ennyi volt :) pár napra rá találkoztunk még (az akkori) kedvenc helyen (hát minden este ott voltunk, nyár volt :) ), és mellém ült, valamit mondott, és megpróbálta megfogni a kezem. én kihúztam a kezem és mondtam, hogy hát eléggé egyértelmű volt, amit mondott.... ő még magyarázkodott, hogy hát izé, nem úgy gondolta. én lezártam - ment a levesbe....

amúgy sem volt egy nagy szám. :)

aztán még kikezdtem az egyik legjobb haverjával. :) hát ezt a csávót meg azért akkor szívesen megtartottam volna... csak hát ő dobott :)

rég volt, talán igaz sem volt :)

na de arra akartam kilyukadni, hogy az ex fent van facebookon, de sajna semmi infó nem látható :( bejelölni még nem akarom.