#330
angol után meg akartam nézni egy filmet. tíz percig jutottam. hívott ő. jaj hogy szégyeli magát, még ne haragudjak, stb.
több mint 45 percet beszéltünk.
szóval nem szakítottunk. asszem.
a filmet pedig már nem néztem meg.
lényegében ő beszélt. én hallgattam. nem igazán tudtam mit mondani.
most azt mondta akarja tovább csinálni. távol is. tegnap azt mondta, nem bírja csinálni. mi lesz holnap? és mi lesz egy hét múlva?
a héten takarítottam az irodában. mivel fenyítést kaptam, hogy nagy a kupi az asztalomon :S (ilyen vagyok) kénytelen voltam rakodni :S találtam egy levelet. ja, izé, ez tegnap volt :) ezt a levelet még anno, talán öt éve, A. "nője" küldte nekem postán. a cigány kurváig is elment a szókincshasználata. amúgy ismételte önmagát, úgyhogy gyenge volt a szókincs. :) pár napig rendesen rettegtem. na de ez most miért jutott az eszembe?
.
.
.
ja. hát este még ugye volt a szócsata a pasival facebookon. hát ezeket az üzeneteket sem szeretném végigolvasni. na és az önhibázásom közepette írtam, hogy milyen mocskos ribanc vagyok, és ezt már rég megmondták, miért nem hittem eddig el :)
iszonyatosan fáradt vagyok. az éjjel nem sokat aludtam. egész nap munkában, este angol. aztán a telefon.
elfogyott most az energy.
#329
és az a nagy büdös helyzet, hogy megint keresnek egy állás végett :) bp-i állás. (már másodszor hívott a csaj - kurva jó lehetek :D ) vaciláltam, mert nem ez lenne az álmom. összedobom valamelyik nap a cv-met és mindenképp elküldöm. és elmegyek interjúra, ha hívnak.
de tudom, ez már nem érdekli a pasit....
#328
mit is írjak? írjak egyátalán? mondjak egyátalán valamit?
nagy fasz vagyok. vagy nőben nemtom mi a megfelelője.
szóval, most úgy érzem, hogy soha semmi nem sikerült az életemben. semmit nem tudok felmutatni. most még már a pasit sem. semmit. semmit nem csináltam az életben, nincs semmi maradandó mögöttem.
én sem vagyok tökéletes. sokmindentől félek. félek lépni, gyomorgörcseim vannak. már megint. még mindig.
elb.sztam, mint már oly sokszor.
visszavághattam volna. nemtettem. hagytam hogy még még belém rúgjon. és nem vágtam vissza.
b.szhatom
#327
nagyon furák ezek a dolgok. a pasi amolyan kettős személyiség per pill. nagyon fura. először baszogat, hogy miért megyek el, én elbőgöm magam, mert számomra nem volt automatikus, hogy a költözéssel a szakítás is együtt jár. aztán azt mondta, hogy az utolsó napon valószínűleg szakítani is fog velem. hogy nehéz lesz neki, de egy idő után úgyis feláll és folytatja és jön aki megszereti őt.
ezek a dolgok nem esnek jól. hogy vége lesz. de hogy nem fog a vonat alá ugrani, az jó. mármint az elmúlt napok tapasztalatai alapján ez már pozitívnak mondható.
aztán mintha egy teljesen más ember szólna, hogy hát neki végülis örülnie kéne, hogy nekem jó lesz. jobb lesz.
nemrég megemlítette, hogy hát költözzek ki az albérletből korábban, és menjek hozzá, hogy legalább még spórolok is valamit. hát konkrétan ezt most nem merem bevállalni, több nap baszogatás, hát valahogy nem vágyom rá. aztán még tényleg amikor felhívom, vagy látom a kijelzőn, hogy ő hív, félek, hogy mi lesz. mit mond. azt mondja, hogy szeret, vagy több percen keresztül kell hallgatnom a vádakat.
amelyekben részben sajnos igaza van. nem vontam be a döntésbe. igen, mert azt mondta.... illetve ezt itt folytathatnánk, ki a felelős, ki a hibás, ki hol cseszte el. mégis úgy érzem, hogy nem ezzel kéne foglalkozni. vagyis ha rajtam múlna, én nem ezzel foglalkoznék. most is tök jó kedvvel jöttem vissza a szüleimtől. hoztam neki pl. sört, tudom, hgoy szereti. mire hazaértünk elment a kedvem még a kajálástól is (ez pedig elég nagy szó! ) nem is vacsiztam.
a múltkor még azt mondta, hogy nem akarja végignézni, ahogy összepakolok és elmegyek, hogy ő ezt már hányszor végignézte. ehhez mi közöm nekem??
na de. a hétvégén voltam a barátnőm férjének a szülinapi buliján. nagy esemény volt. és ők is összevesztek, lényegében egy apróságon. szóval nem csak mi vagyunk ilyenek.
helyzetjelentés
annyi minden kavarog bennem, össze kéne szednem a gondolataimat. lehet majd írok, ha összeszedtem.
nemtudom, helyesen cselekszem-e, hogy jó lesz-e. hogy ez-e az én utam.
majdnem mindenkitől azt hallom, hogy azt tegyem, ami nekem jó. de mi az ami nekem jó?
Takarítás közben
takarítás közben igen érdekes, régi dolgokra lehet bukkanni.
mivel mostanság igen nagy takarítást végzek, érdekes dolgokat találtam. pl. a múlt héten a munkahelyemen egy füzetet, ahol két vagy három álmom volt leírva. egy időben ugyanis elhatároztam, h leírom az álmaim. hangosan olvastam fel a kollégámnak az álmokat, és iszonyatosan nevettem, miket álmodok össze.
ma pedig másik két álomra bukkantam. egy papíron. két álom, egy éjszaka, és ugyanaz a személy. aki már nem aktuális. fura volt visszaolvasni. fura, hogy mindig igyekszem a pasikért, mert mindig abban reménykedem, hogy hátha ő az.
és ma még az ideális pasi leírásomra bukkantam. hja. leakartam írni, pontosan, nehogy véletlenül az univerzum máshogy értse meg mint ahogy mondani akartam. mert a legutóbbi ilyen kinyilvánulásomnál nagyon másként értette meg....
összevesztünk. azért takarítok. és nem hív.
és nem szeretek úgy menni aludni, hogy nincsenek tisztázva a dolgok. úgyhogy citromfűlevél tea van vacsi helyett.
beszélgetés
tegnap a következő beszélgetés hangzott el közöttünk.
ő: nem is értem, miért kellett egy nappal hamarabb elmondani a főnöködnek a döntésedet, amikor január 4-re beszéltétek meg.
én: miért az alatt az egy nap alatt mi változott volna.
ő: de....
én: miért megkérted volna a kezem?
ő: hát ha azon múlik, hogy maradj, én megkérem a kezed. de aztán mi? ketten halunk éhen?
erre Leyla elterelte a figyelmet másra.... én nem mondom meg mit csináljon, azt még plán nem, hogy kérje meg a kezem. a tegnapi este folyamán többször mondta, hogy aludjak nála, és hogy mennyire szeretné, hogy ott aludjak, mint az előző majdnem egy év alatt összesen.... ezt meg is modntam neki, erre ő csak annyit mondott, hogy mert tudja, hogy már kevés ideig maradok itt.....
nem maradtam.
Teszt
Mi olyat tettél 2011-ben, amit eddig még soha?
hm. nem tudom, semmi áttörő dolgot, úgy érzem. voltam erdélyben. de apróságok biztos akadnának.
Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2012-re?
sztem múlt évben sem fogadkoztam. most sem teszem
Született valakinek gyereke a környezetedben?
igen, egy barátnőmnek született kislánya. a másiknak pedig kisfia. mindkettőt decemberben láttam.
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
nem. a pasi anyukája. de nem igen ismertem.
Milyen országban jártál 2011-ben?
szlovákia, csehország, spanyolország, románia.
Mit szeretnél 2012-ben, ami hiányzott 2011-ben?
hm
Melyik 2011-es dátum marad örökre az emlékezetedben?
asszem több is van
Mi volt a legnagyobb sikered 2011-ben?
passz....
Mi volt a legnagyobb kudarcod?
sztem nem volt nagy kudarcom
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
a bokaficamot elég komolynak élem meg. már egy hónapja hogy semmit nem mozogtam. unalmas.
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
laptop
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
--
Kinek a viselkedése háborított fel?
inkább elszomorít sokszor minthogy felháborít
Mire ment el a legtöbb pénzed?
hastánc
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?
nemtom
Melyik dal fog 2011-re emlékeztetni?
--
Tavaly ilyenkorhoz képest...
boldogabb vagy szomorúbb vagy?
általánosságba véve boldogabb, de az utóbbi pár napban elég szomorú voltam.
híztál vagy fogytál?
híztam, bakker. k.rva boka.
gazdagabb vagy szegényebb vagy?
gazdagabb. élményekben mindenképp
Mit szerettél volna többet csinálni?
utazni. szeretkezni. mindig lehet fokozni....
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
--
Hogy töltötted a karácsonyt?
pasival és családjával.
Estél szerelembe 2011-ben?
igen
Volt egyéjszakás kalandod?
Nem.
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2011-ben?
a két és fél pasira nagyon rászoktunk....
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
--
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Murakami Haruki - Szputnyik szívecském. és még egy. de az nem magyar, hanem cseh volt. cseh irónőtől, az év vége felé olvastam. Wass Albert 13 almafája is az első három közé tartozik.
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?
--
Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
laptopot. és pasit.
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
egy normális családot.
Mi volt a kedvenc 2011-es filmed?
sztem több jó filmet láttam. csak az a baj, hogy nehéz visszaemlékezni :) sztem a wall street kettőt is 2011-ben láttam, meg a boiler room-ot is. mindkettő jó volt. a szilikon völgy kalózai is jó film volt.
Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
30 :S a pasi nagyon nagyon jó programot talált ki. isteni szülinapom volt
Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?
hm
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
nem változott. nyáron csak szoknyát hordtam. most meg csak sportcipőt - más nem megy fel a lábamra :S
Mi segített józannak maradni?
én
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
ezek nálam nem változnak. george clooney és antonio banderas is jöhet :)
Ki hiányzott a legjobban?
egy pár barát.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
a pasinak vannak olyan barátai, akik jó fejek. és bírom őket. és szívesen tartanám velük a kapcsolatot akkor is, ha már esetleg a pasi nem az én pasim lesz. ha esetleg megtörténik. bár az előző pasinak is voltak ilyen barátai. és nem tartjuk a kapcsolatot....
Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2011 történéseiből?
élni kell a mának.
Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
--
évértékelős..
2011-ben már nem nagyon leszek net közelben. ma este elutazunk szilveszterezni, bár nincs hozzá nagy kedvem.
na de nem erről akartam.
milyen is volt a 2011-es év?
reggel néztem (készültem) az évben 21 könyvet olvastam el :) jobb teljesítmény mint múlt évben (gyorsan kellett leírnom, nehogy elfelejtsem :D ). megnéztem. a múlt évben 13 volt. most 21. na otthon én ezt megszámolom még egyszer :)
munka? beköszönt a válság. érezhetően. volt amikor honfoglalóztunk munkában. de még mindig ugyanaz a munka, ugyanaz a kolléga, ugyanaz az iroda. de vajon meddig? ehhez kapcsolódik még az is, hogy lelépett a főnököm. őőőő, izé, hűvösebb helyre :) és a kassai kollégám lett a főnököm. és októbertől fűzni próbál. hogy költözzek Pozsonyba. és én azt hiszem, hogy költözök.
pasik. csak egy volt egész évben. jó? nemjó? jó. imád és oda van értem (remélem ez tényleg így is van). jól megvagyunk. sztem nem is veszekszünk sokat. és közeledik az egyéves évforduló.
még ha az elején inkább csak szexelésnek indult, akkor sem volt mellett más. minek, ha megkapom, amire szükségem van :)
viszont nem lakunk együtt.
belekezdtem egy új hastáncba, folytattam a régit. decemberben pedig kificamodott a bokám, és még mindig nem okés. azon gondolkodtam,hogy ezzel a sors nem azt akarja-e mondani, hogy lassítsak, hogy túl sok mindent csinálok, túl sokat vállaltam. nem tudom, nem érzem soknak.
ja és elkezdtem futni, amíg a bokám nem szólt közbe. és újra járok angolra is.
és egy kerek évfordulót ünnepeltem :) :(
és utaztam. voltam spanyolországban, majdnem két hétig. többször si voltunk a balcsin, nem rég tatán voltunk, és erdélyben voltunk. életemben először.
reggel munkába jövet, elérzékenyültem. valahogy nagyon rohan az idő. annyira hihetetlen, hogy már 2011-nek is vége van. nem sokára már 2012-t írunk. rohan, iszonyatosan rohan az idő.
azért összességében jó évnek mondanám. sok új dolog történt velem, és a pasin keresztül új embereket ismertem meg, a régiek viszont néhányan elfordultak. ez van.
Dilemma
Az új főnökömnél voltam karácsony előtt. azóta gondolkodom.
mondta, hogy költözzek át Pozsonyba, mert a budapesti hely per pillanat nem biztos... nem tudják mi lesz itt ezzel. lesz-e, vagy mi.
szóval dilemmázok, hogy mi legyen.
Budapesten van az életem, itt van a pasim, itt van a tánc, a táncórák amiket annyira szeretek.
Pozsonyba pedig van megélhetés, számomra nagyobb eséllyel, még ha nem is ennél a cégnél.
Pozsonyban drágább az albérlet. táncot ott is találhatok. vannak barátaim.
A pasi valami ilyesmit mondott: nem mondthatom, hogy maradj.
igen, mivel most az ő munkája sem biztos, ő sem tudja, hogy meddig lesz. és ha meg is lesz, nem tud eltartani. mármint engen nem kell eltartani, esetleg gyesen kell eltartani. de akkor nem csak engem.
nem igazán szeretem Pozsonyt.
viszont MO most elég nagy kakiban van. szerintem. valahogy minden elcsesződött. vagy inkább valaki elcseszte. nem látni a fényt az alagút végén. az alagutat látni, de nincs fény a végén.... és ez a legnagyobb baj.
anyám azt mondta, hogy biztos találnék itt munkát. igen ám, csak nem mindegy hogy milyet, és főleg mennyiért.
biztos bennem van a hiba, de nettó 100-ból nem tudok megélni.... csak az albérlet legalább 60, de inkább több.
összeköltözés? már jó pár hete, hónapja arra vágyom. nagyon jó lenne. és kényelmes, nem kéne mindig rohanni haza, hogy hát ez meg ez kell, meg az összes sminkemet meg kozmetikámat ide-oda hordozgatni.de: 1. én nem vetem fel, csaj vagyok, nem akaszkodom. 2. egyszobás a lakása. ha horkol még el sem tudom zavarni a nappaliba. és az a baj, hogy szokott horkolni. engem még zavar. nagyon.
ah, nemtom.
karácsony
hát megvolt. egy kicsit meg is könnyebbültem, hogy már túl vagyunk rajta.
24 a pasi családjával. jó volt. de fura. nem szoktam én hozzá a nagy család összejövetelekhez. mi mindig csak hárman voltunk. én és a szüleim. illetve kétéve az exemmel. sose volt, hogy 24-én nagy ajándékozás nagy családi körben. hát most az volt. helyenként azt éreztem, hogy nem tartozom oda.
sokat beszélgettem a családjával. ilyen sokat még talán soha. voltak akik tévéztek, amit nem tartok jó ötletnek, mégiscsak karácsony. de többen ültünk a konyhában és beszélgettünk.
és valamiért iszonyat fáradt voltam. kb. fél 11-től folyamatosan ásítottam. még a következő 1-1,5 órát mást sem csináltam.
még karácsony előtt a Pasi vett ajándékot az én szüleimnek is. modntam hogy nem kell, ennek ellenére vett. így hát tudtam, h nekem is kell. az apjának vettem, és a bátyjának az egész családnak egy-egy csokit. mivel a Pasinak is modntam, hogy akkor most nekem is kell, nem szóllt semmit, hogy a bátyja családjának ne vegyek. és mindenkinek odaadtam. a bátyja pedig elkezdett magyarázkodni, hogy hát ők nem vettek nekem semmit, mert hogy milyen kupi meg összevisszaság volt. nem azért éreztem magam rosszul mert nem vettek semmit, hanem ez a magyarázkodás. na ez furcsa volt. nyilván nem számítottak azzal, hogy én valamit veszek, ezért nem vettek. és magyarázkodott. igazándiból nem tudom, hogy kellett volna lereagálnom, vagy mi az ilyenkor elfogadott. modntam, h nem gond, nem kell magyarázkodnia.
aztán hajnali hétkor ébresztő és irány az én szüleimhez. a vonaton egész idő alatt barkóbáztunk (így írják?). tök jó poén volt :)
aztán családi összejövetel, séta sok zabálás után, majd egész éjszakai nem alvás. a pasi ugyanis úgy horkolt, hogy azt hittem kiugrom az ablakon. pedig nem is rúgott be, nem is volt náthás vagy beteg, semmi. de azt hittem megbolondulok.
a délutáni vonattal jöttünk. imádom. 100 perc késés.
voltak apró összeveszések, de nem vészes, alapjában jó volt a karácsony.
Elforudltak tőlem?
Valamit elrontottam? Nem értem. Furcsa dolgok ezek számomra.
Vannak emberek, akik valamiért nagyon bírnak, a szimpátia nem egészen kölcsönös, mert nekem mondjuk ismerős szintjén elég lenne a „kapcsolat” ők viszont barátságot akarnak. És ez valamiért nekem nehezemre esik. Pl. karácsonyi buli, az egyik kolléganőm velem akart nagyon szobán lenni, mert hogy neki nincs kivel, nekem lett volna, de beleegyeztem, hogy ezzel a kolléganőmmel leszek. Felmentünk a szobára,mondom, lehet ez az én ágyam? A válasz pedig olyan volt, hogy nekem bármit lehet. Honnen ered ez a fene nagy kedvelés, szimpátia?
Ez csak így off topic eszembe jutott. Viszont, ami per pill bánt, az a barátok elfordulása tőlem. És igenis, ezek olyan emberek, akiket a barátaimnak tekintek, vagy inkább tekintettem. És ez fáj. Bánt. Belül. Hibáztam? Ha igen, akkor a tudtomon kívül. Tényleg nem tudom mit csináltam.
Az egyik ilyen barátom prágai. Volt hogy eljött Pestre, amikor én Prágába mentem, ha tudtunk, találkoztunk, volt úgy, hogy sajnos nem jött össze.
Mikor novemberben – nem tervezetten – mentem Prágába, nem szóltam. Csak egy barátnőmmel találkoztam a céges embereken kívül, egyszerűen nem volt rá időm. Nem maradtam hétvégére, szóval nem jelentkeztem. Aztán facebookra írtam valamit, amiből kiderült, hogy ott jártam. Rá is kérdezett, hogy ott vagyok-e, és hogy találkozunk-e. Visszaírtam, hogy majd decemberben, karácsonyi buli alkalmával tudunk találkozni.
Jelentkeztem is fb-n, hogy hát mikor lesz időm, jó-e neki. Nem írt, gondoltam nem volt fent fb-n. Ezért pár nappal előtte írtam sms-t. Azóta sem jött válasz....
És sajnos nem ő az egyetlen.....
Karácsonyi buli
Pénteken megvolt a már hagyományos, céges, prágai karácsonyi buli. Úgy őszintén: már annyira egyformák, hogy kezdem egy kicsit unni. Ami most újdonság volt, volt kaszinó részlegünk, rendesen rulett, póker stb. Pókert játszottam. Az előző bulihoz képest semmi említésreméltó nem történt. Az egyik főnök úgy beb.szott, hogy az asztalon aludt, talán ez volt a legérdekesebb.
Másnap – már szintén hagyományosan – céges tollaslabda bajnokságunk volt. Számomra nem tartott sokáig, mert ügyes volt, és kificamodott a bokám. Most is felpolcolt lábbal ülök a munkahelyen. Utána viszont az volt a jó, hogy mindenki törődött velem és figyelt rám :) tök jól esett. A barátnőm egyik haverja két napig a személyes taxisofőrünk volt... aranyos volt :)
Szokásos látogatások, ennyi. Semmi különös nem is történt a bokámon kívül. De már gyógyul, már nincs is bedagadva.
A nagyobbik baj, hogy ez végett sokmindent le kellett mondanom... ne mehetek ugye hastáncra, nem mehetek fallabdázni :( szóval ennek nem örülök, viszont nagy gondot nem csinálok ebből, nem játszom a halálos beteget, még ha a törődés jól is esne.
Más:
Írtam ugyebár, hogy az egyik srác a cégnél (már nem emlékszem milyen jelzővel illettem meg) próbál rábészelni, hogy költözzek el Pozsonyba. Hát a rádumálás folytatódik... annyira, hogy a karácsonyi buliban azt mondogatta, hogy az én érdekemben... és még az évben találkoznunk kell feltétlen, mert beszélni akar velem.
Tegnap beszámoltam a Pasinak is erről. Fura, mert nem mondott semmit. Azt mondta, ezt nekem kell eldönteni, ő nem szólhat bele. Nem mondta, hogy azt szeretné, hogy maradjak, hogy velem szeretne lenni. Nem mondott semmit, és nem is látszott szomorúnak... nekem mindenestre fura. Mondta, hogy tundánk találkozni kb. Kéthetente hétvégén. Elég racionálisan állt hozzá, ahhoz képest, hogy inkább érzelmi embernek ismertem...
emlékek....
ma a pasi nem ért rám, vagyis csak este fog ráérni. és sétálni nem szeretne. így hát elmentem egyedül. mikor ide költöztem, megfogadtam, hogy legalább heti egyszer kimegyek a városligetbe. azért kerestem albérletet a közelben. hát jó pár hete, hónapja nem voltam. ma elmentem.
kacsákat jártunk oda etetni exemmel. eszembe jutott. az is, mikor itt voltak a szüleim, és együtt voltunk ott. és ő abban a kabátban volt. abban, amiben később megtaláltam az óvszereket... ja, az vigasztalhatna, hogy legalább használt gumit. bár mondjuk azóta semmi - látható, érezhető - bajom nincs, szóval, reménykedem. vagy mi a szösz.
aztán eszembe jutott a diszpécser csávó, akivel egy éve ilyenkor randizgattam. decemberben szakítottam vele, úgy hogy eljött kocsival, a jó nagy hidegben egy órát vonszoltam a városligetben - majd szétfagytam - mire rátértem a lényegre, hogy hát bocsi ez nem fog menni. mindig elmosolyodom mikor erre gondolok, nem volt tőlem túl szép, hogy egy órát sétáltattam abba a rohadt hidegbe, na :)
a telekomos csávóval is a közelben találkoztunk mindig :)
és még több is volt.
a mostanival még nem igazán jártunk ott, sajna. pedig én nagyon szeretem. a vajdahunyad várát, a kacsákat a városligeti tóban, a hangulatát az egésznek. jobban szeretem mint mondjuk a margitszigetet.
15 éves
szóóóval, van egy ismerősöm, vagy inkább couch, akinek van olyan mérlege, ami mér ilyeneket is, hogy zsírtömeg stb.
az derült ki, hogy iszonyat jól állok majdnem az összes tényezőben és a biológiai életkorom pedig 15 év :D hát el lehet képzelni, mekkora mosoly volt az arcomon :D a többiek - fogyni vágyó hölgyek - plusz 15 évnél tartottak a saját korukhoz képest, nálam pedig 15 évvel kevesebb.... azért ez elég jó, nem? :) irigykedtek ám.
szóval b@szottul büszke vagyok magamra :)
szóval lehet h még van pár évem arra, hogy gyerekem legyen, ha ilyen jó passzban vagyok belül? :)
különben kérdezték, hogy hát mit csinálok. őszintén szólva, semmi extrát, amit más ne csinálna, van hobbim, amit szeretek és csinálok, vannak feladatok, azokat vagy utálom de megcsinálom, vagy szeretem csinálni - igen olyan is akad a munkában. aztán van egy pasim, akivel úgy érzem rendben vannak a dolgok, bár lelkiismeret furdalásom van, ha más programot szervezek helyette, de attól még elmegyek máshova is.
és érzem magamon, hogy változtam. 2-3 éve, ha a pasim azt mondta volna, h épp a haverjához megy, nem biztos h úgy reagáltam volna mint ma. 8kor hívom a pasit, hogy ha gondolja tudunk találkozni, kb. fél óra míg hazaérek, ő azt mondta, hogy épp a haverja lakása előtt van, mert félreértettük egymást. saját magam meglepődtem magamon mikor azt válaszoltam, hogy jó, nembaj. magamban pedig azt gondoltam, h hát én egyedül is jól vagyok, nincs ezzel gond. konkrétan gyöngyfűzéssel foglalkoztam, amit már rég nem (persze chatelésen kívül) és ittam egy pohárral - ezért van szófosásom :D (15 évesen persze nem kéne :D)
ex, ex
Tegnap találkoztam expasival. meghívott egy sörre. én még meg szerettem volna már beszélni az anyagi dolgokat, ezért elmentem.
hát nem volt már szomjas....
az anyagi dolgokra semmi pozitívat nem mondott. a beszélgetést úgy kezdte, hogy ne értsem félre, nem szeretne semmit sem folytatni sem újramelegíteni, sem udvarolni. így képzeltem ezt én is. semmit nem éreztem. mesélt a csajairól, mert ugye nem egy van. legalább 2, amiről beszélt, valszeg több is van.
ami jó volt, a sarki kocsmába mentünk, ahol örültek nekem. a pincérek ismernek, és ahogy expasi mondta, szeretnek engem :) a srác elég rendesen meglepődött hogy lát :)
rákérdeztem az ismerőseire, akiket kedveltem, mi van velük, hogy vannak, a keresztlánya, aki nagyon aranyos volt.
és kaptam a tanácsokat, hogy hát neki mindegy kivel dugok (hát még szép), de hogy használjak óvszert (!) és hogy vigyázzak magamra, ne legyek beteg (rák, stb), és hogy csináltassak egy gyereket, mert az milyen jó. (kb. 15 perccel előtte még azt mondta a keresztlányára, hogy szörnyű, mert el van kényeztetve, és hogy neki kellene-e olyan). ja, sokat bólogattam, nem modntam semmit...
elmesélte, hogy ó, ő szegény, beázott, ó, ő szegény a főnöke mindent kapott, ő szegény még nem. és ó ő szegény ez, meg az....
erdély. mondta, hogy oda együtt kellett volna mennünk. ja, hát egy párszor megígérte ugye, most meg irigykedik, hogy én így is el tudtam menni.
megbeszéltük még az aktuális gazdasági és politikai helyzetet magyarországon. ami jól esett: "Tetszik hogy van agyad" , érdekes voltak dolgok, amikre anno nem tetszett hogy van saját véleményem....
UPDATE
reggel facebookon megkérdezte, nem beszélt-e túl sok hülyeséget :D
újak
vettem könyveket. már megint egy valag pénzt könyvekre költöttem :S (a valag, az kb. 5 ezer most). de egyszerűen nincs mit olvasnom, és ez a pdf-es megoldás annyira nem jön be nekem....
btw. egy hangos könyvet hallgatok. életemben először próbálom. fura. mert akkor hallgatom, mikor megyek valahova, gyalog vagy tömegközlekedve. és ugye mindig van ami elvonja a figyelmem, így hát kevésbé figyelek oda. nemtom, fura, mindig is jobban emlékeztem dolgokra, amiket olvastam, mint amiket hallottam... már a suliban is.
luxus
Tegnap vett a Pasi egy cuccot, ami egyrészt drága, és meglehet nélküle lenni. nem életbevágóan fontos. a legnyomósabb ok: nincs rá keret.
mert ha van rá, akkor vegyen az ember luxus cikkeket, de ha nincs...
és tőlem azt várta, hogy majd örülök. vele örülök. hát nem. úgy gondolom, hogy az álca lenne.
felelőség. felelőség az anyagi helyzetért. azt veszem meg, amit megengedhetek magamnak.
máshogy nőttem fel. nem volt márkás ruhám, nem volt új számítógépem. sőt, sokáig nem is volt. szüleimnek nincs meg minden modern kutyafüle. nem voltunk nyaralni (mondjuk azt nem csak azért). nem jártunk étterembe. nem volt új telefonom.
egyszerűen amíg suliba jártam, nem volt rá keret. így hát megtanultam. nálunk a "NEM" is válasz volt. megtanultam "spórolni". megtanultam mérlegelni, hogy mi az amire tényleg szükségem van, és nem vagyok nagy fogyasztó, így az akciós cuccok sem hatnak meg sokszor.... (na jó néha, de itt inkább élelmiszerről van szó).
még ilyet sem láttam...
tegnap könyvesboltba menet, egy különs párt láttam...
nem állíthatom száz százalékra, hogy hajléktalanok voltak, egy kicsit talán jobban voltak öltözve. ilyen 50-60 közötti férfi és nő.
egy biztos, szomjasak már nem voltak....
a férfi bizonygatta a nőt, hogy ilyenem van nekem, vagy ilyen találtam (?), ilyen dicsekedés féle, vagy nem tudom, ajándékozási próbálkozás.
erre hát odapillantottam.
a férfi egy műfogsor egyik részét tartotta a kezében a nő felé hadonászva :)
666
ezt muszáj volt megörökítenem :)
666 olvasatlan mailem van gmailen :)
sátán száma.... :)
